A jellemzés spoilereket tartalmaz az eddig megírt összes fejezetből és az első rész javított változatából!

teljes név: Hotváth Antal 'Hanti'

születési idő: 1992. szeptember 6.

haj: barna

szem: barnás zöld

család:

Horváth János - apa

Horváth Jánosné Ilona - anya

Horváth Rebeka - nővér

Családjáról, gyerekkoráról:

Hanti gyerekkora jól telt, a szüleivel és nővérével is jó volt a viszonya. Ugyanakkor otthoni életét unalmasnak találja, nem is különösebben mesél arról, mi történik otthon.

„Habár szerettem otthon lenni, a családommal beszélgetni vagy csak ülni a szobámban a tévé vagy a számítógép előtt, mégis azok az idők mind-mind semmik volta azokhoz a percekhez képest, melyeket a városban, a Cometában töltöttem a barátaimmal. ”

Szótlanság:

Hanti legfontosabb és legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szinte egyáltalán nem beszél, ami miatt a többiek sokat piszkálják, főként Rozi.

„- És most mit fogunk csinálni? - kérdezte nagy sokára Hanti.
- Baszd meg, ez tud beszélni! - mutatott rá hatalmas döbbenetet színlelve Rozi, mire Kenu röhögni kezdett, Hanti meg elvörösödött. ”

Hanti valójában maga sem érti sokáig, miért nem beszél, egyszerűen csak nem mer megszólalni, és inkább csendben marad.

„Sosem tudtam, miért nem beszéltem. Miért volt az, hogy miközben a többiek vidáman, egymás szavába vágva harsogták élményeiket, én csendben álltam, s csak figyeltem őket. Ha kérdeztek valamit, lehetőleg egy szavas válaszokat adtam, és amennyire tőlem telt, próbáltam kerülni, hogy valakivel kettesben maradjak valahol. ”

Később aztán sikerült mégis feloldódnia, és egyre többet kezd beszélni barátairól.

„- Tényleg úgy nézel ki, mint egy hoki-zseni - vigyorgott Hanti. - Csak rád kell nézni...
-Nézzétek már, mióta megindult a nyelve, mást se csinál, csak piszkál! - mutatott rá felháborodva Dani, mire az egész csapat nevetni kezdett. ”

A felesleges plusz:

Hanti nagyon gyakran úgy érzi, hogy egyfajta felesleges plusz ember, aki nem illik a többiek közé. Ennek van némi alapja, hiszen míg a többiek népszerűek, erős egyéniségek, Hanti nagyon könnyen befolyásolható. Ugyanakkor a többiek többször rávilágítják, Hanti nagyon is a csapat része.

„- Tudom, hogy többet kéne beszélnem, de én egyszerűen... egyszerűen nem akarom tönkre tenni azt a hihetetlen összképet, amit ti hatan alkottok! Olyan csapat vagytok, amiről minden gyerek álmodik... sőt, nem csak gyerek, minden felnőtt, minden ember! Mert együtt jóban és rosszban, és tudtok nevetni, és komolyan beszélni, és...
- Te nem vagy normális! - nevetett rám Rozi, majd kibontakozott az ölelésből, én pedig természetesen elvörösödtem. - Hogy beszélhetsz úgy, mintha te nem lennél a csapat része?! Hiszen te vagy Hanti, Hanti aki... aki Hanti! ”

Kenu:

Kenu és Hanti az óvodában barátkoztak össze, ahol még mindketten kissé kívülállók voltak.

„Az óvoda tele volt vihogó, játszó vagy síró gyerekekkel, akik egymással beszélgettek, és boldognak tűntek. Az óvónéni leültetett a földre, kezembe nyomott egy játékot, és ott hagyott. Egész nap tologattam a kisautót. A többiek játszottak. Az óvónéni megkérdezte, szeretnék-e más játékot, mondtam, hogy nem, köszönöm. A többiek tovább játszottak.
És akkor láttam meg Kenut, ott ült egy kis székén, kezét karba fonva duzzogott, és lenézően figyelte a többieket. Tudtam, hogyha akkor nem, sosem fogok oda menni senkihez, így hát odamentem, és átnyújtottam neki a kisautót.
Attól kezdve ketten voltunk. Ketten a világ ellen.”

Később Kenu megváltozott és a menő rossz fiú szerepére kezdett törekedni, de annak ellenére, hogy Hanti továbbra is egy zavart fiú maradt, barátságuk nem változott.

„Ő megváltozott, de én nem tudtam, még mindig szemben éreztem magam a többiekkel, s kezdtem úgy érezni, hogy Kenu magamra hagyott, s egyedül lettem a világgal szemben. Tévedtem. ”

Rozi:

Rozi eleinte rengeteget piszkálja Hantit, mert idegesíti, hogy a fiú nem képes egy szót sem kinyögni.

„- Hantit minek hívtad meg? - nézett rám Rozi. - Az a srác tényleg egy gyökér, oké, tudom, más gyökért is meghívtál... - Jelentőségteljesen Olivérre pillantott, aki értetlenül rám nézett, de én csak nevettem.
- Kettő múlt tíz perccel, pofátlanul nagy késés, menjünk – javasolta legjobb barátnőm.
- Emma!
- Jól van, jól van. De egyetértek Rozival, Hanti miért van meghívva? Ti beszéltetek már vele valaha?
- Én egyszer igen – jelentkezett Szabi. - Megkérdeztem, mennyi az idő. De nem tudta.
- Hanti senkivel sem szokott beszélni – világosított fel minket Olivér. - Kicsit furcsa a srác. ”

Később azonban Rozi és Hanti összebarátkoznak, mikor Rozi már nagyon kivan a többiek idegesítő gondjai miatt, Hantinak meséli el, tulajdonképpen mi a baja.

„- Tudod, ilyenkor... ilyenkor megszokás ölelni az embert... - motyogta könnyein át, mire én elvörösödtem, majd esetlenül magamhoz húztam. Hosszú perceken át ültünk így néma csendben, majd végül lassan beszélni kezdtem.
- Nem mondom, mert sosem mondok semmit, de ti vagytok nekem a világon a legfontosabbak - kezdtem halkan, s erőtlenül. - És tudom, hogy még sosem beszélgettem veled, sőt senkivel sem a csapatból, de én... én szeretlek titeket, és én... én...
- Fúú... - nézett fel rám Rozi, mire én értetlenül visszabámultam rád. - Neked hihetetlenül megnyugtató a hangod! ”

Hanti egy beszélgetés során bevallja, a három lány közül Rozit tartja a legszebbnek, és ha választania kéne, őt választaná.

„- Kivel járnátok a három csaj közül?
- Milyen három csaj? - kérdezett vissza bambán Dani.
- Emma, Rozi vagy Lili - magyarázta Kenu, és lehet, hogy csak képzelődtem, de szerintem az utolsó név kiejtésénél rámnézett.
- Ez hülyeség! - háborodott fel Dani. - Lili a húgom!
- Na és? - vigyorgott rá Kenu. - Maradt még kettő, válassz!
- Hülye vagy - jelentettük ki Danival.
- Rozi - jelentette ki Hanti, mire megint elnémultunk.
Kenu színpadiasan lefejelte az asztal, de Hanti most még csak el se vörösödött.
- Én Rozival szeretnék a legszívesebben járni - ismételte meg, mire Kenuból kitört a nevetés, Dani meg vállat vont.
- Rozi jól néz ki.
- Hanti meg akarja dugni Rozit! Hanti meg akarja dugni Rozit! - skandálta Kenu, mire végül fejbe vágtam. ”

A csapatban:

Hanti borzasztó hálás azért, mert befogadták őt abba a csapatba, ahova mindig is tartozni akart. Rengeteget jelentenek neki a többiek, és néha, mikor nagyon összeszedi magát, ezt ki is mondja a többieknek.

„- Hé, ígérjünk meg valamit! Történjen akármi velünk, legyünk féllábúak, nyolcszor elváltak, magányosak, betegesek, örök szüzek meg minden, de... hetvenévesen újra megfürdünk közösen, rendben?
- Te hülye vagy – motyogta nevetve Rozi.
- Jó! - rikkantotta Dani. - Hetvenévesen, bulit csapunk, és befekszünk egy kádba mindannyian, megint!
- Oké, de ki fog minket kihúzni? - kérdezte Szabi. - Szerintem belemegyünk, és nem tudunk majd kimászni belőle...
- Leszarjuk! - kiáltotta Rozi. - Meg lesz, megcsináljuk! Hetvenévesen, újra!
- De... - kezdte Hanti, és mint minden megszólalásánál most is mindenki várakozva rábámult. - Addig is, jó? Mármint szóval... izé addig is legyünk jóban... mármint örökre, tudjátok. ”