A jellemzés spoilereket tartalmaz az eddig megírt összes fejezetből és az első rész javított változatából!

teljes név: Vincze Nándor 'Kenu'

születési idő: 1993. március 8.

haj: barna

szem: szürke

család:

Vincze Márton - apa

Vincze Mártonné Zsuzsa - anya

Vincze Dominik - öcs

Családjáról, gyerekkoráról:

Kenu szülei általában sokat veszekedtek egymással, pénzügyileg is sok gondjuk volt, dühüket pedig sokszor fiúkon vezették le. Balhés szülei miatt a szomszédok nem nagyon örültek neki, ha gyerekük Kenuval játszott, ezért a fiúnak sokáig nem is voltak barátai.

„Csak akkor még szerencsétlen kis pöcs voltam, akit a szülei úgy vittek oviba, hogy közben egymással kiabáltak arról, szerintük a kisfiúkat folyton verni fogják a többiek. Aztán persze ez kihatott rám, az apám ordibált az óvónővel, mire az kiabált apámmal, amiért anyám teljesen leosztotta. Utána az összes kis idióta ovis azokat a szavakat ismételgette, amiket a szüleimtől hallottak, és az összes többi anyuka meg apuka féltette tőlem a gyerekét. ”

Öccsével a szülei sokkal kedvesebben bántak, ennek az is az oka volt, hogy Kenu Dominik születésekor már elég rossz hírnévre tett szert, és szülei aggódtak, esetleg Dominik is bátyja példáját követi. Testvérével viszonylag jó a viszonya, habár szülei megpróbálják megakadályozni, hogy sokat együtt legyenek.

Hanti:

A két fiú az óvodában barátkozott össze, ahol Kenu szerint Hanti egész egyszerűen megmentette az életét azzal, hogy a barátja lett.

„Én magányosan ültem egy rohadt kis kék széken, figyeltem a többieket, mikor ő odajött, és átadta nekem a kisautóját. Azt mondta, játsszak vele, merthogy neki a szülei azt mondták, adja oda a cuccait azoknak, akiknek nincs. Azt mondtam neki, hülyeség oda adni a cuccaidat másoknak, mert akkor neked nem lesz. És akkor Hanti azt mondta, nem baj, mert ha neki nem lesz cucca, akkor majd lesz más, aki oda adja a saját cuccát. ”

Hanti bár egy visszafogott fiú és ráadásul nagyon keveset is beszél, mégis mindenben társa nagy hírű barátjának, és cseppet sem zavarja, hogy általában csak Kenut veszik észre, őt nem.

A rossz fiú:

Kenu talán részben szülei miatt is, de már viszonylag korán felvette a rossz fiú szerepét. Az egész városban ismertté vált csajozós ügyei miatt. A lányokat általában csak egy éjszakáig szórakoztatta, komolyabb kapcsolatba sosem bonyolódott. Rengeteget járt bulizni, alkoholizált, füvezett, cigizett, parti arcnak számított, hiszen semmitől sem rettent vissza és pillanatok alatt hihetetlenül képes volt felpörögni. Nem érdekelték a szabályok, a fenyegetések, nem nagyon tartott senkitől, egyszerűen csak lázadt a világ ellen. Az iskolában matekból meghúzták, mivel a házi feladatokat rendszerint nem csinálta meg, és matekra sem, mint ahogy a tantárgyak nagy részére egyáltalán nem készült.

A zene:

Kenunak legvészesebb időszakaiban is örök társa volt a zene. Hat évesen kezdett el zongorázni, majd később megtanult gitározni is. A Chiropody zenekart ő alapította, de nem különösebben érdekelte a csapat sorsa. Alternatív zeneszámokat kezdett írogatni, azokban tudta leginkább kifejezni magát, ezeket a számokat később a „Kenu és a nukleinsavak” zenekarral játszották.

„...egyik új versemet próbáltam megzenésíteni („There's something wrong with Anett” címet viselte és a fekete copfos kislányról szólt). Ha véletlenül otthon voltam, amúgy sem volt jobb dolgom, mint zenét írni ”

Lelkiismerete:

Ami Kenut végképp elszakította szüleitől, és ami az egész tinédzser korát megbélyegezte, az az a nyaralás volt, mikor öccse legjobb barátja meghalt. Kenu az esetet saját hibájának érzi, hiszen ő ment ki a két fiúval éjszaka a veszélyes sziklákhoz játszani, ahonnan a kisfiú leesett és a fejét beütve meghalt.

„- Négy éve volt – szólalt meg újra. - Négy éve élek úgy, hogy gyilkos vagyok. A szüleim gyűlölnek, mert ők tudják, hogy az én hibám. Dominik ezt nem értheti, anyának igaza van, gyilkos vagyok.”

Később a barátai hatására is sikerül túllépnie a dolgon, habár még sokáig benne él a kisfiú emléke, s csak jóval később tudja teljesen megbocsátani magának a dolgot.

Rozi:

Kenu és Rozi viszonylag jól megértik egymást, hiszen Rozinak sokkal több rosszban volt része, mint például Lilinek. Eleinte csak hülyéskednek együtt és hétköznapibb dolgokról beszélgetnek.

„- Paradicsom vagy paprika? - kérdezte Rozi, aki azzal szórakozott, hogy Kenut állította választás elé hülye kérdésekben.
- Paprika.
- Bugyi vagy zokni?
- Bugyi, az szexi – vigyorgott Kenu pajzánul.”

Később azonban Rozi lesz az, aki Kenut nagyon sok helyzetben meghallgatja, és segít neki legyőzni legtöbb problémáját.

„- Mindenki ezt akarja - szólalt meg egy hang mögöttem, mire én összerezzentem ijedtemben. Rozi mosolyogva sétált felém, majd megállt mellettem. - A családot, ami körülveszi, szereti és megérti őt.
Nem feleltem, egy darabig még néztem az arcát, majd újra az ablakhoz fordultam. Lili egy lánnyal veszekedett, talán a nővérével.
- Mit keresel itt? - kérdeztem meg aztán.
- Úgy döntöttem, eljövök a templomba - válaszolta csendesen. - Még sosem voltam itt és gondoltam, így találkozhatok Liliékkel.
Bólintottam, majd ismét csend ereszkedett ránk.
- És te mit csinálsz itt?
- Nem tudom - feleltem őszintén. ”

Lili:

Kenunak már jóval a történet kezdete előtt megtetszik Lili (pontosabban mikor Lili bekerül az iskolába, és az elsősök beavatásán előadja tánc-produkcióját). Folyamatosan azzal zaklatja, hogy feküdjön le vele a lány, senki nem tudja megállapítani, hogy ezt vajon komolyan gondolja-e.

Csak mikor jobban összebarátkoznak, ébred rá Kenu, hogy valójában a jövőjét is Lilivel képzeli el.

„Amúgy Emmáék háza annyira fasza, hogy mikor majd felnőtt leszek, és egy nyamvadt bandának zenét szerzek és Lili lesz a szeretőm, Emmához fogok költözni. Nagyon kis idilli lesz, hárman fogunk itt lakni, fenn tartunk egy-egy szobát a többieknek is, hogy óriásikat partizhassunk. A felesleges szobákból zenetermet csinálnék magamnak, ja a kertben meg lenne egy foci pálya, ahova elhoznám Dominikot, és focizhatna velem meg a fiúkkal, miközben Lili szidna minket, amiért csak sportolni vagyunk képesek. Lili amúgy pincérnő lenne, három centis szoknyái lennének, és annyi borravalót kapna, mintha legalább egy éttermet vezetne. ”

Hogy valójában mit is érez Lili iránt azt sokáig nem tudja eldönteni, és csak hajtogatja, le akar vele feküdni. Csak második csókjuk után döbben rá arra, jóval többet érez Lili iránt, mint azt gondolta.

Rozinak mondja ki először, tényleg beleszeretett a lányba.

„- Beleszerettem Lilibe. - Szinte automatikusan mondtam ki a szavakat, de még csak meg sem remegtem, ahogy kiejtettem őket.
Rozi nem szólt semmit, mire ránéztem.
- Nem tűnsz meglepettnek - jegyeztem meg mosolyogva.
- Mondjuk, hogy már megszoktam - mosolyodott el ő is, amit nem tudtam mire vélni, de különösképpen nem is érdekelt. Újra az ablakra néztem.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez szerelem, mert még sosem voltam szerelmes - folytattam elgondolkodva, mire Rozi újra megszorította a kezem és rám vigyorgott.
- Egy ablakon át bámulni valakit... hát, az már eléggé szerelem - mondta, mire én elnevettem magam. ”

A csapatban:

Kenu eleinte inkább csak afféle púp a többiek hátán, hiszen csak Lili iránti rajongásából lóg velük, a többiek különösebben nem érdeklik. Azonban szépen lassan rádöbben, rengeteget jelentenek neki a többieknek, ahogy ő is a többieknek, hiszen Kenu az állandó vidámság forrás, aki mindig feldobja a többieket egy-egy őrültséggel, mikor a legnagyobb szükség van rá.

„- Óriási hiba volt ez a mozizás - jelentette ki Szabi komolyan. - Kenu megőrült!
Mindannyian barátunkra néztünk, aki pár méterrel előttünk rohangált, és hadonászott, miközben a mobiltelefonján benyomta a Harry Potter zenéjét.
- Kell egy pálca, meg akarom átkozni! - jelentette ki, azzal odarohant egy fához.
- Én is akarok, én is akarok! - ugrándozott Lili, mire maga után rángatva ő is elindult pálcát szerezni magának, kisvártatva pedig Hanti is követte őket.
A végeredmény az lett, hogy öt félőrült tizenéves bottal a kezében üvöltözte, hogy „Crucio!”. ”

Mivel szülei nem igazán értik meg, gyakorlatilag barátait már családjának is tekinti, mindegyikük rengeteget jelent számára.

„A hó tovább esett és mi ott ültünk a templom parkjában a hidegben, mégse fáztunk. Nem fáztunk, mert együtt voltunk. És ott, akkor rájöttem arra, amire korábban is rájöhettem volna: Tényleg a többiektől szép az élet. ”