A jellemzés spoilereket tartalmaz az eddig megírt összes fejezetből és az első rész javított változatából!

teljes név: Süke Szabolcs

születési idő: 1992. november 5.

haj: sötétbarna, szinte fekete

szem: sötétbarna

család:

Süke Márton- apa

Süke Helga - nagynénje

Szabó Dávidné Ágnes - anya

Szabó Dávid - nevelőapa

Szabó Kitti - húg (féltestvér)

Családjáról, gyerekkoráról:

Szabi édesapja vak, amiért sok szempontból Szabinak korán fel kellett nőnie. Mindenben segítette és segíti apját. Az édesanyja elhagyta férjét még Szabi kiskorában, mert nem bírta tovább a felelősséget, amivel egy vak férfi jár, Szabi ezt sosem tudta megbocsátani neki, ezért az új férjjel, Dáviddal való kapcsolata se alakult túl fényesen, hiszen végig gondolta, ha anyjában lenne egy kis becsület, most élhetnének még együtt.

„Csak figyeltem őket és gondolkodtam, vajon milyen lenne, ha nem Dávid ülne a kanapén, hanem apa. Nem tudtam, mit érezhetett anya, mikor rám nézett. Vajon eszébe jutott rólam valaha is apa? Vajon elgondolkodott-e néha, mi lett volna, ha kitart apa mellett és nem hagyja ott az első bukkanó után? ”

Apjánál nagyon szeret lenni, nagynénjét sokkal inkább az anyjának érzi, mint édesanyját. Húgával viszonylag jóban van, de úgy gondolja, nevelőapja teljesen elrontja őt. Anyjánál van elhelyezve, mégis több időt tölt apja házában.

Felelősségérzete:

Apja mellett Szabinak állandó a felelősségérzete, hiszen el kell kísérnie őt vásárolni vagy sétálni, és olyankor állandóan ügyelnie kel arra, apja ne menjen neki senkinek, semminek, ne csapják be és a többi. Ez a figyelmessége mindenki másra is kiterjed, ezért nem szereti, ha valakit kihasználnak vagy ha valakivel szemben bunkó módon viselkednek.

„- Szabi, te ugye vágod, milyen jó ez?
Szabi egy jó darabig nem válaszolt, majd miután meglöktem egy kicsit, végre rám nézett.
- Szerintem ez nem túl vicces - közölte aztán. - Nem kéne ezt csinálnod.
- Mi van?
- Most Kenuval szórakozol. Szerintem ez egyáltalán nem poén. És... nem hiszem, hogy mindenképpen alkoholt kéne innod. Hagyd abba.
Egy pillanatig csak megütközve bámultam rá, majd végül kegyetlenül visszataszító módon osztani kezdtem.
- Te mégis mit értesz hozzá?! - rivalltam rá. - Annyira szánalmas vagy! Egyáltalán semmit nem értesz a szerelemhez, mégis folyamatosan oktatsz engem, hogy mit csináljak! Olyan szánalmas szövegeket tolsz nekem, mindenféle érzelmekről, közben előadod a szomorú, zavarban élő gyereket! Okod nem lehet semmire sem, aztán úgy teszel, mintha nem a te hibád lenne, hogy ilyen szerencsétlen vagy! ”

Zavara:

Szabi sosem volt olyan népszerű, lányokkal például nem is nagyon mert beszélgetni, ezért is tartotta őt eleinte Lili szimplán lúzernek és idegesítőnek.

„- Pont most? – érdeklődött, mire én kuncogni kezdtem, s az ajtónak támaszkodtam.
- Öm… ja, igen, mert erre jártam… és láttam ég a villany, gondoltam… - tördelte a kezét zavarodottan.
- Mit csinálsz te fél tizenkettőkor errefelé, drága Szabolcs? – kérdeztem nevetve.
- Csak… dolgom volt – felelte feszülten, mire Emmával egymásra néztünk, majd mindketten vihogni kezdtünk.
- Köszi – nyögte ki végül a már fuldokló Emma, és a zsebre dugott kézzel álldogáló fiúra mosolygott.
- Öhm… ö… nincs mit… mármint, én köszönöm – motyogta zavarodottan, majd hátrált egy lépést. – Akkor én megyek is, további jó… öhm… estét. ”

A zavarát szépen lassan legyűri, legalábbis a barátaival szemben nyitottá válik, de a lányokkal továbbra is nehezen boldogul.

„- Várj! - szóltam Eszter után egy hirtelen ötlettől vezérelve. Intette a többieknek, menjenek csak, még elkaptam Lili gyanakvó pillantását és Rozi önelégült mosolyát, majd Eszterre néztem. - Izé... szóval...
- Igen?
- Csak arra gondoltam, hogy hát... - Zavartan a hajamba túrtam, majd kinyögtem: - Nem lenne kedved valamikor meginni vele egy kávét... vagy öö... elmenni moziba vagy öö...
- Mármint radizni?
Elvörösödtem.
- Hát, öö... igen. ”

Rozi:

Rozi és Szabi eleinte még egyáltalán nincsenek jóban, de aztán Szabi vele osztja meg az összes gondolatát, amiket nem mer elmondani Daninak (tekintve, hogy a gondolatok fele Liliről szól).

„- Szia Rozi, beszélhetnék? - szóltam bele zaklatott lelkiállapotomban a telefonba, és fáradtan a falnak dőltem.
- Baszki, már megint mi bajod van? - kérdezett vissza. - Elfelejtetted, hogy Dani a legjobb barátod és Lili a kedvenced a lányok közül?
- Rád van szükségem! - nyögtem ki elkeseredetten, és bambán figyeltem, ahogy a tizedikesek coopert futnak a pályán.
- Szörnyű, hogy ennyi szabadidőd van - morogta. - Látod, látod, ha nem érettségizel le tavaly angolból, most lenne mit csinálnod, és nem gondolkodnál ennyit!
- Neked is sok a szabadidőd, különben nem vetted volna fel a telefonod, miközben másoknak órája van - vágtam rá.
- Ezt mégis miből gondolod? - kérdezett vissza. - Éppenséggel biológiám van, de marha unalmas, úgyhogy kimegyek hozzád, hol vagy? ”

Rozi mindenben támogatja Szabit, és próbál némi önbizalmat kicsikarni belőle, illetve rávilágítani, mit is érez a fiú tulajdonképpen Lili iránt.

„- Csak mondjuk azt, hogy tetszik neked. Összedőlne a világ?
- Nem tetszik Lili! - csattantam fel.
- Jó, de csak képzeld el, hogy mégis - vitatkozott rögtön. - Akkor mit csinálnál?
Egy pillanatig nem feleltem, majd lassan megvontam a vállam:
- Nem tudom, talán... talán csak... megpróbálnám megtudni, van-e esélyem, hogy izé...
- Szóval akkor szeretnél járni vele, igaz?
- Én ezt nem mondtam!
- Nem érdekel, mit mondasz, csak az érdekel, mit érzel - legyintett, mire én hirtelen nem tudtam mit felelni, ő pedig folytatta. - Tetszik neked, és ezt nyugodtan bevallhatnád magadnak, mert ha még csak el sem ismered, bele fogsz pusztulni. ”

Lili:

Szabi mindig is rajongott Liliért, de eleinte állandóan zavarban lett, ha találkozták, már csak azért is, mert Lili meg se próbált úgy viselkedni, mint aki bírja őt. Lili aztán a pizsamapartin kissé részeg fejjel megcsókolta Szabit, és megbeszélték barátok lesznek.

„- Fura, hogy három hete még Dani hülye barátjának mondtalak, most már viszont Dani hülye barátjának mondlak, aki aranyos – jegyeztem meg elgondolkodva. – Asszem, egészen bírlak.
- Örülök – mosolygott tovább. – Akkor leszünk olyan barátok, akik már csókolóztak egyszer, de ez nem hozza őket zavarba egymás előtt? ”

Lili még jó párszor megsérti Szabit, mert tulajdonképpen nem tudja, mit akar a fiútól. Szabi tisztában van azzal, hogy rajong Liliért és minden percet imád, amit a lánnyal tölt, ugyanakkor nem érzi ezt szerelemnek.

„- Azt akarom, hogy fontosnak tarts. Azt akarom, hogy a barátod legyek. Igazi barátod.
- De én... - kezdtem újra, de most sem hagyta, hogy befejezzem.
- Nem vagyok beléd szerelmes, nem akarok járni veled, de azt akarom, hogy velem legyél. Sokat legyél velem! Mert ha... ha te ott vagy, akkor... szinte mindig nevetek. Akkor valahogy minden olyan egyszerű, olyan természetes és olyan őrült. Mert neked mindig csak hülye szerelmi gondjaid vannak, és te sosem aggódsz az élet miatt. Mert te csak élvezed az életet, és ez... nem is tudom... olyan megnyugtató.
Nem válaszoltam, csak meredtem a kertre.
- Ha tehetném, minden percben melletted lennék, hogy megnyugtass a hülyeségeddel. De tudom, hogy neked nem vagyok olyan fontos, és hogy neked rengeteg barátod van, és nincs szükséged egy olyan emberre, mint én, aki csak idegesítően jobban tud mindent. De... nem akarom, hogy lenézz vagy hogy sajnálj. Nem vagyok egy nagy cucc, tudom, és nem is bánom, ha mások lenéznek, csak... csak te ne nézz le, mert te... te vagy Lili. ”

Később azonban rádöbben, hogy nem szimplán Lili mellett akar lenni, hanem szereti őt.

„- Rájöttél, hogy beleszerettél Lilibe?
(...)
- Én... én... - nyökögte. - Én... igen. Öö... azt hiszem. Azt hiszem, igen.
Szabi gyorsan lekapta tekintetét rólam és a földre bámult. Egy darabig gondolkodtam rajta, legjobb lenne meg se szólalni, de végül mégis megtettem.
- Erre most jöttél rá? - kérdeztem meg mosolyogva, mire Szabi értetlenül rám nézett. - Ez nagyjából azóta egyértelmű számomra, hogy ismerlek titeket.
- Mi? - hökkent meg. - Ez hülyeség! Régebben csak barátként gondoltam rá!
- Na, persze - mosolyogtam gúnyosan. - A barátok olyanok, mint te meg én, érted?
- Lili is olyan volt nekem, mint te! - válaszolta Szabi morogva.
- Végül is csak kétnaponta álmodtad, hogy meg akarod csókolni - bólogattam szórakozottan. - A barátokat nem akarjuk megcsókolni! ”

Kenu:

Kenu és Szabi nincsenek különösebben jóban, hiszen eleinte nem is beszélgetnek egymással. Később aztán összebarátkoznak, és lassacskán arra is rádöbbennek, van bennük egy nagyon fontos közös vonás.

„Lili arca sugárzott a boldogságtól, a haja már kócos volt, láttam, ahogy meztelen vállán végigfolynak az izzadságcseppek. Megremegtem, egy pillanatra még a ritmusból is kiestem, s csak bámultam rá.
- „És egy leszedált ország tapsolgat a szarnak, boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak...” - énekelte Kenu, s nem kellett ránéznem, hogy tudjam, ugyanazt a lányt nézzük... - „Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat, mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad” ”

A csapatban:

Szabi nem olyan vidám és gyerekes, mint a többiek és nem is vesz részt minden őrültségben, mégis fontos része a csapatnak, Lili pedig megpróbálja az összes lehetséges hülyeségbe bevonni. Nagyon fontosak a barátai, hiszen nem csak, hogy elképesztő barátokat kapott, de önbizalmat adtak neki, és segítségükkel sokkal jobban le tudja győzni saját gátlásait is.