A jellemzés spoilereket tartalmaz az eddig megírt összes fejezetből és az első rész javított változatából!

teljes név: Silazky Emma

születési idő: 1993. október 22.

haj: sötétvörös

szem: barna

család:

Silazky László - apa (meghalt)

Silazky-Tóth Eliza - anya

Silazky Ádám - öcs

Silazky Kevin - öcs

Családjáról, gyerekkoráról:

Emma apukája meghalt, mikor Emma hat éves volt, ami eléggé megbélyegezte gyerekkorát. Nagyon sokat segített és segít anyukájának a ház körül, hiszen anyja egyedül tartja fent a nagy házat, amit még az édesapja építtetett. Emmáék viszonylag gazdagok, hiszen apukája annak idején nagyon sok pénzt keresett, így Lili sokszor tesz is megjegyzést arra, milyen jó neki.

„Kiértem a város központból, és a hegy oldalára épült, kertvárosi részen baktattam, ahol Lili szerint csak az olyan gazdagok és szépek laknak, mint én. Nem akartam vitatkozni vele, de Lilinek mindig is furcsa elméletei voltak azzal kapcsolatban, hogy mitől lehetünk boldogok(...) Mindenemet odaadtam volna, ha érezhettem volna azt, amit Lili érezhetett minden reggel, mikor felkelt. Azt, hogy körülveszi a családja, az egész családja.”

Anyukájával és öccseivel is nagyon jó a viszonya, sokat beszélgetnek otthon és sok mindent megoszt velük.

Némaság:

Miután apukája meghalt Emma majdnem hosszú időn át nem beszélt, pszichológushoz is elvitték, de ott sem volt hajlandó megszólalni. Mikor iskolába került ismerte meg Lilit, és ő volt az, akinek hónapok után végre hajlandó volt válaszolni.

„Egy októberi napon végül Lili is feltette a kérdést, miért nem beszélek. Olyan elképesztően élénken él bennem, ahogy mered rám nagy, őszinte szemeivel, az arca, keze tiszta maszat a kakaós csigájától, és várja, hogy válaszoljak. És válaszoltam. Éveknek tűnő hónapok után újra megszólaltam, s nem mondtam mást, mint annyit: „Nem tudom.””

Emma ezután ismét elkezdet beszélni, habár sosem lett az a fecsegő típus, és sokszor csak azért szólal meg, hogy gúnyos megjegyzést tegyen valakire.

A zene:

Emma számára borzasztóan fontos a zene, nagyon jó hangja van, azonban nem nagyon mer énekelni, sőt eleinte nem is szeret nagy közönség előtt. A bókokat, amiket elég gyakran kap, általában elutasítja és nem veszi komolyan.

„- Megasztárba is elmehettél volna, miért nem jelentkeztél?
Erre már felnevettem, és elgondolkodtam, komolyan gondolja-e, miután észrevettem, ő még csak el sem mosolyodott, felhúzott szemöldökkel ránéztem:
- Ezt komolyan mondtad?
- Miért ne? Tényleg iszonyat jó hangod van!
- Tulajdonképpen miért bókolsz? - tettem fel aztán nagyvonalúan a kérdést, mire Marci kissé elvörösödött, de azért próbálta leplezni zavarát.”

Végül aztán Dani ráveszi, hogy játsszon a zenekarába, ahol már egyáltalán nem viselkedik zavartan, szilárd és jó elképzelései vannak a zenéről, amiket mindenáron ki akar hozni a fiúkból.

„- Végül is pont ma hasonlítottad játékomat egy megvadult madár vijjogásához, de azért köszi - néztem rá, mire Emma egy pillanatra kissé elpirult, majd legyintett.
- Tudjátok, milyen vagyok, ha zenéről van szó...
- Elmebeteg? - tippelt Kenu.
- Neem!
- Megszállott? - érdeklődtem.
- Idegesítő?
- Gonosz?
- Bunkó?
- Szívtelen?
- Parancsolgató?
- Elviselhetetlen? ”

Emma hangja tényleg gyönyörű, amit aztán szépen lassan az egész város meg fog ismerni, hála Kenu és a nukleinsavaknak.

„Emma az első pár éneknél még visszafogottan énekelt, de mikor már eljutottunk a „Szőkített nőhöz” olyan fenomenálisan dalolt, hogy Kenu a szám után rögtön bemutatta Emmát, csak azért, hogy dübörögve ordítozhassák a nevét. ”

Sport:

Habár az eredeti történetben nem nagyon tértem rá ki bővebben (a javított változatban viszont már igen), Emma rendszeresen jár vívni. Még apja halála után kezdett el, hogy levezesse magából a feszültséget, kifejezetten jól megy neki, de komolyabban nem érdekli, számára inkább csak egyfajta hobbi.

„ - Na, és merre jártál? - kérdezte meg aztán.

- Edzésen - válaszoltam.

- Milyen edzésen? - érdeklődött rögtön, majd észbe kapott, s megválaszolta saját kérdését. - Ja, tényleg, Lili mondta, hogy vívsz. Tök állat!

- Hát igen - hagytam rá mosolyogva.

- Mióta vívsz?

- Nyolc éves korom óta.

- Fúú, akkor már biztos jól tolod - vigyorgott, mikor már az üres főtéren jártunk.

- Nem tudom - vontam vállat, majd némi gondolkodás után hozzátettem: - Jövő nyáron lehet, hogy elmegyünk Görögországba versenyre.

- Komolyan? Lehetek a személyi edződ? - szállta meg az isteni ötlet, mire elnevettem magam.

- Nem hiszem, hogy sokat tudnál segíteni - mosolyogtam rá kedvesen.

- Miről beszélsz? - háborodott fel erre kapásból, majd egy elképzelt tőr segítségével eltúlzott mozdulatokat mutatott be. - Tiszta Aragon vagyok!”

Lili:

Emma és Lili barátsága azért is fontos, mert gyakorlatilag ezen alapul az egész csapat barátsága, ahogy arra a többiek is rájöttek.

„Ugyan nélkülük is jól elvoltunk, számomra, és talán a többiek számára is, teljesen egyértelmű volt, a csapat barátsága Lili és Emma kapcsolatán alapult. ”

Emmának mindennél többet jelent Lili, ő az, aki tartja benne a lelket, és valahogy összeköti őt a tinédzserek vidám világával. Lili volt az, aki egyáltalán nem foglalkozott a ténnyel, hogy Emma nem beszél, anélkül, hogy jobban ismerte volna, kapásból megszerette, és attól kezdve nem tudtak elszakadni egymástól.

„A leghátsó padban ültem, távol mindenkitől, és nem néztem mást, csak a padon nyugvó kézfejemet, egészen addig a pillanatig, míg az asztalra nem telepedett Ő.

„ - Ülhetek inkább melletted? Összevesztem Alexszel, tök lüke lett!” Természetesen nem feleltem, csak pislogtam rá őszintén, Lili pedig -mint azóta is minden néma válaszomat- igennek vette. Tisztán emlékszem arra, ahogy törökülésbe helyezkedik az asztal tetején, barna copfjai ide-oda ugrálnak, ahogy előre- hátra dülöngélve csacsog össze-vissza, miközben megsemmisítő pillantásokat küld egy fekete hajú, sértődött tekintetű kislány felé. Míg az osztálytársaim (és a tanáraim) nagy része azon a véleményen volt, hogy egy néma, szociális problémákkal küszködő gyerek vagyok, Lilit egyáltalán nem zavarta, hogy nem beszéltem, beszélt ő eleget helyettem is. ”

Lili és Emma szinte testvérekként szeretik egymást és habár teljesen különböznek egymástól, mégis tökéletesen összetartoznak, kiegészítik egymást.

Dani:

Dani egy végzetes nyári este óta ragaszkodik ahhoz, hogy Emma halálosan szerelmes belé, ezért eleinte folyamatosan azzal piszkálja Emmát, köztük soha semmi nem lehet.

„- Tudod, a bátyád - kezdett bele Emma, miközben kivette a kezemből a szemceruzát. - Hihetetlenül hasonlít rád.
- Ez nem igaz! - vágtam rá, és megpróbáltam visszaszerezni tőle a ceruzát, de ő nem hagyta, és folytatta a mesélést.
- Megpróbáltam vele normális módon beszélgetni, megkérdeztem, milyen volt a suli, de ő félre értette!
- Ezt hogy érted?
- Azt hitte, rá vagyok kattanva, hogy flörtölök vele, vagy mit tudom én! - folytatta dühösen hadonászva a szemceruzámmal.
- Te figyelj, az drága volt,és ha elhajítanád vagy kitörnéd a hegyét...
- És tudod mit mondott?! - folytatta Emma rám se hederítve. - Hogy sajnálja, de nagyon fura lenne, mivel hogy én a húga legjobb barátnője vagyok. És hogy ő képtelen rám nőként tekinteni, habár a tavaly nyár után szerepeltem néhány különös álmában, de ennyi! El tudod képzelni, milyen megalázó ez?! ”

Emmát először nagyon zavarja Dani, de ahogy megismeri sokkal inkább szerethetőnek érzi a fiú gyermetegségét, és habár a gitározás terén is sokat piszkálja, nagyon ügyesnek tartja.

„- Hé, Emma! - bökött gyomorszájon hirtelen Dani, mire gyorsan megráztam a fejem. - Elaludtál vagy mi van?
- Ne böködj már! - csattantam fel dühösen, és beleboxoltam a vállába, mire ő ártatlanul felemelte a kezét.
- Jól van, na. De akkor mi a válaszod? Zenélsz velünk?
- Nem tudom – feleltem lassan. - Miket játszanánk?
- Főleg megzenésített verseket – vont vállat, és közben egy nevetséges mozdulattal beletúrt a hajába. - Ilyen elgondolkodtató kis izéket... Ja, gondolom jó szar meg minden... Tudod, ilyen élet értelmét kutató dolgok.
- Téged komolyan érdekel, mi az élet értelme? - húztam fel csodálkozva a szemöldököm.
- Persze! - vágta rá felháborodva. - Nem is tudod, mennyi minden érdekel! Várjál, játsszak neked valamit? ”

Később Emma rájön arra, hogy teljes mértékben megbízik Daniban, és egyre inkább érzi Danit életének egyik legfontosabb részének, bár szent meggyőződéssel tagadja, bármi komolyabbat is érezne a fiú iránt.

„- Danit láttam a tükörben és... és magamat - nyögte ki, arca pedig lángvörösre gyúlt, majd teljesen eltorzult arccal a szemembe nézett. - Rozi, a tükörben csókolóztam vele!
- Mi van?!

(...)

- És jó volt? - kérdeztem meg aztán, mire ő rám vágott egyet. - Most mi van?
- Ez mégis mit jelent? - kérdezte meg idegesen. - A tükörben a vágyait látja az ember, de nekem biztos, hogy nem ez a vágyam!
- Igen? Mármint... nem kéne elmenned egy álomfejtőhöz? Lehet, hogy tudna segíteni...
- Kinek vannak furcsa álmai? - jelent meg mellettünk Kenu vidáman.
- Nekem - jelentkezett mogorván Emma. - És rémálmok. ”

A csapatban:

Emma Lilinek köszönhetően rögtön bekerül a csapatba és minden őrültségben vonakodva bár, de részt vesz. Emma tulajdonképpen nem szól bele túlzottan mindenkinek a lelki problémáiba, mégis egy elengedhetetlen része a csapatnak, hiszen ő az, aki visszatartja Lilit az ostobaságoktól, aki néhány gúnyos megjegyzésével a fiúkat is többnyire féken tartja és ő az, aki szinte mindig komolyan és igazságosan tudja megítélni a helyzeteket a csapaton kívüliekkel kapcsolatban is.

„- Hé, emberek! - rikkantotta valahonnan Kenu, és elmebeteg módjára, szökdécselve közeledett felénk. - Hé, emberek! Hé, emberek! Hé, emberek!
- Minek ismételgeted, hogy hé, emberek, normális vagy?! - oltotta le rögtön Rozi, mire én vihogni kezdtem, a Csilla lánygyerek pedig nagy tisztelettel nézett Kenura.
- Hogy rám figyeljetek – vágta rá vigyorogva. - Képzeljétek, mit csináltam!
- Dugtál valakivel a klotyóban? - tippelt Olivér.
- Nem! Mostanában nem szoktam, felnőttem – legyintett büszkén, mire mindannyian kiröhögtük. - Gyomorszájon vágtam Takácsot!
- Takácsot?! - ismételtük megrökönyödve.
- Ki az a Takács, ki az a Takács? - kapkodta a fejét Csilla, miközben Rozi szakadni kezdett.
- A matektanár – felelte Olivér, miközben Kenu észrevette a csajt.
- Te meg ki vagy?
Emma erre a fejét csóválva kijelentette, hogy mi vagyunk a világ legunintelligensebb és legbunkóbb társasága. ”